Meg nem élt élet?
A kihalt kórházi folyosón visszhangzanak a léptek. Kipp-kopp-kipp-kopp. Tik-tak-tik-tak. A magas sarkú cipő kopogásának ritmusa megegyezik az óra kattogásával. Ő lép az óra ritmusára, vagy az óra igazodik a lépteihez?
Megáll. Körülnéz a kihalt folyosón. Sehol senki. Az egyik fehérre mázolt padhoz sétál. Leül. Egy ideig a táskájában kotorászik, és előhúzza a mai lapot. A kritikához lapoz remegő kezekkel. Vajon mit írtak a tegnapi premierről? „Visító tehén ripacskodása két órában” – hirdeti öles betűkkel a szalagcím. A szeme könnyel telik meg. Visító tehén ripacskodása? Tényleg nem a tegnapi alakítás volt a legjobb – gondolja magában. De melyik színésznő lett volna tökéletes Capulet Júlia, ha az előadás előtt pár perccel találna egy csomót a mellében?
Ezért van most itt. A csomó miatt.
Minden könyv egy meg nem élt élet. Minden előadás egy félig megélt, felvett, eljátszott élet. Tegnap Júlia volt. Most önmaga. Este pedig Nemesváraljai Gyarmaky Róza.
De most be kell mennie a rendelőbe, és lehet, hogy rákos beteg lesz. Keserédes mosolyra húzz a száját. Talán a saját élete lesz a meg nem élt élet…?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése