Gyakorlati feladat volt az egyik szakmai órán. A fiúk a nőnapról írtak, a lányok a férfinapról. Nem fűznék hozzá nagyon semmit... Na jó, talán csak annyit, hogy valószínűleg édesebb, kedvesebb kis jegyzet lett volna, ha a megjegyzések elmaradnak.
365+1 nap a teremtés koronájának?
Március 8 – nőnap. Május első vasárnapja – anyák napja. Február 14 – Valentin nap. Csupa-csupa olyan nap – ünnepnap –, ami a nőknek kedvez. Romantikus vacsi Valentin napon, szexi fehérneműk, csoki, plüss, meg a virágbolt nagy része. Aztán jön a nőnap – a forgatókönyv hasonló. Csoki, virág, így szeretlek, úgy szeretlek. A májusi anyák napja csak annyiban más, hogy a teremtés koronája nem a virágboltot rohanja le, hanem a szomszéd orgonabokrát csonkítja meg.
De ennyi anyagias, felesleges „női ünnep” mellett hogy-hogy nincs egyetlen „férfi ünnep” sem?! Javaslom a férfinap bevezetését. Kapjanak végre a fiúk, srácok, csávók, pasik, férfiak is egy napot. A nők lepjék meg őket apró ajándékkal, lessék minden kívánságukat! A teremtés koronáinak kérniük sem kell majd semmit.
A nők pedig majd bölcsen hallgatnak arról, hogy az év 365 napján ezt csinálják. Sütnek, főznek, mosnak, takarítanak, kényeztetnek, szülnek, dolgoznak, gyereket nevelnek. De mit kapnak cserébe például Valentin napon? A puffogást, hogy ezt az „ünnepet” a virágárusok találták ki. Mit kapnak nőnapra? Kioktatást, hogy ez egy kommunista „ünnep”, mi pedig demokráciában élünk.
Követelem a férfinapot. Had legyenek nekem is kifogásaim arra, hogy miért nem vettem semmit. Különben is! Tuti a műszaki áruházak találták ki ezt a badarságot!
