A fülbe való

Íme egy 2006-os írás, amelyet az Így írtok ti! kreatív diákíró versenyen írtam. A novelláért különdíjat kaptam.

A fülbe való

Már szürkült. Az utcán az egyetlen fényforrás az utcai lámpa fénye volt.
A lány idegesen szedte lábait. Arcát sápadtan megvilágította a lámpa fénye. Éppen egy ablak alatt haladt el, amikor halk gitárszó ütötte meg füleit.
Megállt. Lélegzete szapora volt. Kezeire nézett: önkénytelenül fogták az akkordokat, akaratlanul is az eszébe jutott, mikor ő gyakorolt otthon… Apja hányszor és hányszor korholta, hogy inkább a tanulással kellene foglalkoznia, és nem az ostoba gitárjával, hányszor mondta hogy nem lesz belőle semmi, csak egy semmirekellő zenész. Semmirekellő zenész- ez fájt a legjobban a lánynak. Tudta, apja szereti Őt, és csak a csalódástól akarta megóvni.
A szobából továbbra is halk gitárszó szűrődött ki. A lánynak könnycseppek csurogtak végig arcán. Egyszer csak a gitárszó elhalkult, és egy idősebb férfi hang keményen utasította rendre a gitár tulajdonosát, hogy ideje lenne abbahagyni a gyakorlást. A lány szíve elszorult, és keserves sírásba kezdett.
Nem nézte merre megy, arca felpüffedt, szeme bevörösödött a sírástól. Egyszer csak egy ajtóban találta magát. Nem habozott, bekopogott. Egy ötven év körüli férfi nyitott ajtót, és ahogyan az előtte álló lányra nézett, a lélegzete is elakadt. Nem szólt- némán kinyitotta az ajtót, a lány bement- mint aki jól ismeri az utat- a nappaliba ment, majd helyet foglalt az egyik karosszékben.
A férfi pár pillanat múlva egy gitárral a kezében tért vissza. A lány ránézett- de nem szólt.
„Azt hiszem ez a tied!”- mondta csendesen a férfi.
A lány némán átvette a régen nem használt poros hangszert. Kezében érezte a hangszer finoman megművelt testét,a húrok finomságát, érezte a hangszer illatát. Ujjai hamar rátaláltak a megfelelő fogásra. Először csak bátortalanul, alig halhatóan csendült fel a dallam, majd egyre erősebben, és erősebben…
A lány érezte, már nem történhet vele semmi rossz, biztonságban van: apja mellette, gitárja a kezében- hazaért. Apja is érezte lánya többé már nem kislány- nővé érett. A férfi a lányára nézett, majd hirtelen megölelte. A lány könnyei szelíden mosták le a port a hangszerről.