Haiku 12.0

A szokásos unalmas szakmai óra. 

Frissen vágott fű,

Az illata is mélyzöld.

Végre tavasz van!

Haiku 11.0

Unalmas szakmai órákon az ember lánya ilyeneket firkálgat. 

Nincs már gondolat.

Gondolatszabadságom

Kalitka foglya.

Gerincesség a gerinctelenségben

Az első feladatunk volt kreatív írás órán. Az első két mondat volt megadva, a többi a fantáziánkra volt bízva.

Gerincesség a gerinctelenségben

Már a napok múlását sem lehetett követni. Egyedül voltam egy sötét, nyirkos cellában. – vetette papírra az Író a dráma harmadik felvonásának nyitó mondatát. A szájába adom a történetet – gondolta magában fölényesen, és kezdte volna kibontani a cselekményt, kimondatni az ifjú férjjel, hogy miért ölte meg nejét, Cserepes Margitot, amikor megszólalt Cserepes Margit hangja a fejében: „Te tudod az Igazságot Írókám. Ó, mesélni mindenki tud, mesélni könnyű. Játszani a szavakkal, rizikó nélkül. Az én rizikómra. Az én életem a tét. Kedves uram, maga tarisznyában hordja a hátgerincét. Ahány kongresszus, annyi gerinc. Ez nem jó. Na, nézzünk csak a zsák fenekére. Itt ez a picike, ez a helyes kis gerincecske éppen jó…”

Az Író hirtelen elszégyellte magát. Hiszen mit ártott neki az az ártatlan lány? Visszalapozott a gyilkosság részhez, és megmentette a képzeletbeli lány elképzelt életét. Abban a pillanatban az író újra érezte a gerincét. 

Haiku 10.0

Illanó szarvas,

Álmomban kergettelek.

Még élsz, fogoly vagy.

Egy kis ugrálás - Index első napjao

Először hírt kellett írnunk, utána pedig a hírből jegyzetet kellett faragnunk. Szerintem jó móka volt.

Egy kis ugrálás – Index első napjai

Körülöttem növények, és sötétség. Fázom. Félek. Eddig az anyukám jó meleg erszényében laktam, de tegnap kilakoltattak. Az akaratlan otthonelhagyás óta ezen a sötét, növényekkel borított helyen vagyok.

Anya néha erre ugrál, és mesét mond nekem. Én vissza szeretnék mászni az erszényébe, de nem hagyja. Apát nem ismerem. Anya még az őshazánkban, Ausztráliában találkozott vele – szerelem volt első ugrálásra. Aztán az élet másfelé sodorta őket. Minket például az Állatkertbe.

Tulajdonképpen egész jó itt. Főleg akkor, amikor anya a közelben van. Már alig várom, hogy nagy ecsetfarkú patkánykenguru legyek, és együtt ugrálhassak anyuval. De szívesen kergetőznék a szomszéd kuszkusszal is.

Mi az a fénycsóva? Jön valaki. Biztos az a nagy szőrös lény, aki a gumianyut hozza. Utána mindig megnyugszom. És igen! Itt van a gumianyu! A mamám azt mondta, ha sokat gumianyuzok, akkor nagy és erős kenguru leszek.

„Egy- két nap, és Index ugrálhat!” – mondja a nagy szőrös gumianyu, és amikor megsimogat rájövök, hogy Index én vagyok. 

Haiku 9.0

Mindjárt jövök –

Godot – hiába vártam.

Elhagytál te is. 

Hétfő reggel

A mottó alapján kellett szöveget alkotni. 

Hétfő reggel

„A pillangó még akkor sem siet, ha üldözik.”

Óracsörgés. Átfordulás. Lenyomás. Még öt perc. Olyan, mint egy pillangó. Pontosabban, mint egy báb. Fekszik az ágyban, takaróba csavarva, és azon gondolkodik, hogy milyen jó lenne aludni még egy kicsit.

- Siess! – kiáltanak be a szobájába. Hova? – gondolja magában –, és ha elkések? Nem kések, ők kezdenek korábban. Különben is, a pillangó még akkor sem siet ha üldözik. Szóval ma pillangó, aki üldöz a tudás, de nem siet.

- Végül mégis felkel az ágyból, a konyhába megy. Felteszi a kávét, és arra gondol: ez is csak egy hétfő reggel. 

Haiku 8.0

Újabb haiku. Remélem nem unjátok! Mostanában nagyon sok ilyet írtam. 

Ágyamban szuszogsz.

Szemhéjad meg-megrándul.

Mondd, miről álmodsz?

Szolgálati közlemény 3.0

A blogot lehet követni twitteren: http://twitter.com/#!/letteroffreedom
És a lehet tőlem kérdezni is: http://www.formspring.me/letteroffreedom

Újságíró leszel, s katona! Esetleg vadakat terelő juhászNÉ!

Ehhez nem szeretnék magyarázatot fűzni. 

Újságíró leszel, s katona! Esetleg vadakat terelő juhászNÉ!

Kislány koromban balerina akartam lenni. Arról álmodoztam, hogy rózsaszín tütüben, szoros balerinakonttyal, a tökéletes spiccemmel hódítom majd meg a világot jelentő deszkákat. Aztán meghíztam, megutáltam a rózsaszínt, és levágták a hajamat.

Valami új szakma után kellett néznem. Hirtelen ügyvéd akartam lenni – szinte már láttam magam előtt a névjegykártyámat, nevem előtt pedig a doktort. Valamiért azonban ezt a foglalkozást is dobtam, és egyszerre akartam énekesnő, tanár, és táncosnő (Nem tütüs!) meg fotós lenni.

Amikor ezekről is lemondtam, akkor jött a színház, és a rendezés. Becsületemre legyen mondva, hogy a Színműre legalább felvételizni elmentem – igaz, a második rostán nem jelentem meg. Már nem kellett a Színmű. Pechemre más egyetemnek meg én nem kellettem, így lettem (?) újságíró.

Most tehát foglalkozási ártalom miatt faggatok, kérdezek, follow up questionölök, töröm a fejem a hangzatos leadeken, és bárkinek elmagyarázom, hogy mi a különbség a riport, és az interjú között. De ez sem az igazi. A társadalom gúnyneveket aggat a magamfajtára: klaviatúrakoptató, tintapazarló, médiarabszolga, és még sorolhatnám…

Bárcsak ezt a szakmát dobtam volna el, és nem a balerinát, a táncost, az ügyvédet, vagy akármelyik másikat. Bárcsak valami klasszikusat választottam volna. Tűzoltó, katona, orvos… Vagy vadakat terelő juhászné. Igen, azt hiszem az pont jó lett volna.

Nincs otthon a macska...

Dolgozat feladat volt, az első négy mondat volt megadva. 

Nincs otthon a macska…

Már öt napja nem ettek szinte semmit. Úrrá lett rajtuk a reménytelenség. Arra sem volt már erejük, hogy egymást bíztassák.

Érlelődött a döntés.

Az egércsalád közelebb húzódott egymáshoz. A kisegerek keservesen cincogtak édesanyjuknak. Az anya kétségbe volt esve. Már öt napja nem tudott enni adni csemetéinek. Az apa száját három napja egy cincogás sem hagyta el.

Érlelődött a döntés.

A macska öt napja nem mozdult az egérlyuk elöl. Otthon volt a macska – az egerek cincogni sem mertek.

Érlelődött a döntés.

A kisegerek anyjuk fülét rágták kínjukban. Az anya némán tűrte. A macska öt napja után elmozdult az őrhelyéről – az apa kirohant a parányi lyukon. Pár perc múlva élelemmel tért vissza.

Megszületett a döntés.

Az anya fülét lerágták a kisegerek, mire az apa visszaért az elemózsiával.

Megvolt a döntés.

Az anya megsüketült. Nem volt mit tenni. Az anyaegér mégsem volt szomorú. A döntés már akkor megvolt, amikor életet adott a kicsinyeinek.

Megvolt a döntés.

A gyerekért mindent, a gyereket semmiért.

Haiku 7.0

Unalmas szakmai órákon az ember lánya ilyeneket firkálgat.

Válaszolj végre!

Fekete-fehér? Igen?

Nem, nem, nem, nem, nem!