2011. február 19., szombat

"Sakk matt, a király halott!"

A szerelem olyan, mint egy sakkjátszma. Az én térfelemen már csak a királynő áll. A többi bábut vagy ő döntötte le, vagy levertem saját magam - mert ügyetlen voltam. Az ő térfele azonban érintetlen. Az összes sötét sakkfigura ép, és egészséges. Csak az én fehér bábuim hevernek szana-szét. A földön. Az asztalon. Egyben. Törötten.
Mondhatnátok most azt, hogy egy királynőnek hatalma van. Nagy hatalma. Akkor, ha erős. Ha az érzelmeinél fontosabb a csata. Ha csatának tekinti a helyzetet.
Elkezdődött egy játszma. Fehéren és feketén. De a végén valakinek fel kell kiáltania: "Sakk- matt! A király halott..." 

Szolgálati közlemény

Mostantól minden héten vasárnap lesz friss bejegyzés.

2011. február 13., vasárnap

Nő a parton

Választható feladat volt az egyik dolgozatunkban. Az utolsó mondatok voltak megadva, azok elé kellett pár soros szöveget írni. Íme az egyik. 

Nő a parton

A nő még mindig ott állt a parton. Dús haját lágyan borzolta a szél. A nő még mindig ott állt a parton. Nézte, hogyan játszik a szél a partról felkapott szeméttel. A nő még mindig ott állt a parton. Fiatalságán gondolkozott. A nő még mindig ott állt a parton. A lenyugvó nap sugarai narancsra színezték az égkék tengert. A nő még mindig ott állt a parton. Várta, hogy a négy évvel ezelőtt vízbe fulladt fia kilépjen a tengerből, és újra anyának szólítsa.
A nő még mindig ott áll a parton…

2011. február 5., szombat

Reggeli? Őrület!

Iskola feladat, "bünti" jegyzet. Egy másik órán 20 perc alatt megírtam. Munkával egyébként nem büntetünk, de ne vesszünk el a részletekben.


Reggeli? Őrület!

Fekszünk egymás mellett az első együtt töltött éjszaka után. Ő még alszik, én már ébren vagyok. Hason fekve szundikál, a fejét oldalra hajtva szuszog. Az arcát nem látom, de meg vagyok róla győződve, hogy parányi nyálbuborékokat fúj alvás közben.
Nesztelenül próbálok kimászni az ágyból, lábujjhegyen osonok ki a konyhába. Útközben szembetalálkozom a tükörrel, és pánikba esek. A hajam kócos, a szemem karikás. A tegnap esti jó nőt reggelre elrabolta a gonosz boszorka. Csak én maradtam. Mit csináljak? Mit csináljak? Mit csináljak? Mit csinálna anyu?
Anyu reggelit csinálna, mert anyu tudja, hogy egy férfi szívéhez a gyomrán át vezet az út. Reménykedve rohanok a hűtőhöz, és magamban fohászkodom, hogy a konyhaművészetem majd eltereli a figyelmét a reggeli formámról.
A frigónál azonban újabb problémával szembesülök: mit készítsek reggelire? Tojást? Tojást! Na de milyen tojást? Rántottát? Főtt tojást? Lágy tojást? Buggyantott tojást? Omlettet? Tükörtojást? Vajon az Ember hogyan szereti a tojást? Nincs más választásom, megcsinálom az összest. Miközben a rántottával harcolok, magamban megfogadom, hogy a következő Embert kifaggatom, a tojásevési szokásairól. Miután kivégeztem két tucat tojást, eszembe jut, hogy mi van akkor, ha az Ember inkább édeset enne? Sütök palacsintát. Főzök teát és kávét. Teszek az asztalra narancslevet, mézet, tejet, kakaót, kenyeret, felvágottat, sajtot, vajat, zöldséget. A konyhaasztalom svédasztalra hasonlít, és nem azért, mert az IKEA-ban vettem.
Amikor minden finomságot az asztalra tettem, a fürdőbe vonulok. Pontosabban vonulnék: hallom, ahogyan nyílik a háló ajtaja, és kilép az Ember. A csipás szeme rögtön az ételre fókuszál, a mennyiségtől megrökönyödik.
-         Készítettem reggeli – csicsergem.
-         Reggeli? Őrület. Soha nem reggelizek – mondja, és az orrom előtt becsapja a fürdőajtót.
Nem lesz második őrület, gondolom magamban, és leülök reggelizni.