Drága Olvasók!
Irtó ciki dolog kommentekért könyörögni, de azért néha olyan jól esne egy-két megjegyzés ;]
2011. május 29., vasárnap
Közös pontok
A helyzet, a másik szemszögből.
Közös pontok
A szomszédos asztalnál egy fiatal pá ül. Halkan beszélgetnek – a fiú kérdez, a lány felel.
– Mit szerettünk mi egymásnak? – kérdezi a fiú. Aha, szóval csak együtt voltak. A lány oldalra fordítja a fejét, idegesen babrál az ujján lévő gyűrűvel. Nem válaszol. A fiú kíváncsian várja a választ. A lány végül visszakérdez.
– Szerettük mi egymást egyáltalán?
A labda a fiú térfelén van. Mennyire kiábrándító, amikor a fiatalok ilyen görcsösen kutatják a miérteket.
– Hát, mindketten kedveljük Adrien Brodyt – mondja a lány, a fiú pedig egyetértően bólogat.
Mennyire kiábrándító, hogy manapság egyetlen egy közös vonás is elég a fiataloknak ahhoz, hogy együtt legyenek valakivel.
Szolgálati közlemény 5.0
Az alábbi linken tudtok tőlem kérdezni: http://www.formspring.me/LetterofFreedom
2011. május 24., kedd
Kalauz
Egy adott szakmáról kellett bemutatást írnunk, vagy rövidke történetet. Én a történetet választottam.
Kalauz
A sötétkék vasutas egyenruha helyenként feszült a férfi testén. A fekete oldaltáskájából kilógott a lyukasztó. Kefe bajsza alatt csak sejteni lehetett a vékony száját, amelyből néha- néha előbukkantak a sárgás fogai. Vizenyős barna szemével a vasúti kocsit pásztázta – új felszállók után kutatott. Mély, zengő hangon szólította fel az utasokat menetjegyük bemutatására. A vonat hirtelen fékezett, a 190 centis óriás pedig elterült a padlón.
2011. május 22., vasárnap
Inkább ne kérdezd!
Egy helyzetet kellett leírnunk, több szemszögből. Ez az egyik.
Inkább ne kérdezd!
- Te, figyelj! Mi mit szerettünk egymásban? – tette fel a kérdést az ex.
- Te, figyelj! Szerettük mi egymást egyáltalán? – kérdeztem vissza.
- Jó, akkor úgy kérdezem, hogy mit láttunk egymásban? – faggatott tovább.
- Hát… Mindketten kedveljük Adrien Brodyt – nyögtem ki végül.
Végiggondolva az elmúlt hónapokat, tényleg csak ennyi közös volt bennünk.
- Tényleg – helyeselt az ex. És mondd csak, az új filmjét láttad már?!
- Igen, láttam – felelem, és hálát adok az égnek, hogy nem firtatja tovább a mit, és a miérteket
2011. május 19., csütörtök
Áll az alku?
Az egyik kreatív írás órán olyan írást kellett produkálni, aminek nyitott a vége. Lehet, hogy ezt a részt majd egyszer folytatom, vagy felhasználom máskor, mert van benne valami, ami igazán tetszik.
Áll az alku?
A főtéren turisták keringtek. Harsány, gesztikuláló olaszok; hidegvérű, arisztokrata angolok; részeg. Éneklő írek; vicces, söröző csehek; hideg, távolságtartó svédek – és még számtalan egyéb nép, a saját maga sajátosságaival.
A tér közepén egy fiatal fiú ült, egy festőállvány előtt – turistákat festett pénzért. Aranyfürtű kislányokat, huncut barna szemű kisfiúkat, mosolygós fiatal nőket és morcos párjukat. A fiú mellett ott sorakoztak az egyéb festményei – tájképek és csendéletek – cukorspárgával átkötve. Most éppen nem festett senkit, az utazók észre sem vették – szürke folt volt csupán a turisták színkavalkádjában.
Nagyot sóhajtott, és elkezdett összepakolni. A festményeket nagy műgonddal csomagolta el. Közben eleredt az eső. Nagy, kövér esőcseppek gördültek végig karján, táskáján, alkotásain. Hirtelen egy fiatal nő lépett hozzá, kezében vaskos borítékot tartott.
Egy kis séta
Ady írása alapján kellett alkotnunk.
Egy kis séta
Vasárnap délután munkaszünet van, érdemes egy kis sétát tenni.
Tessék elindulni a Oktogontól a Deák tér irányába, és egyszer nem a boltokat lesni, hanem az épületek homlokzatát.
Mennyi szépen, mívesen díszített lakóház mellett sétálunk el nap mint nap? Mennyi stukkóról, szoborról, és tábláról nem veszünk tudomást, mert jobban érdekelnek minket a luxusboltok kirakatai?
Talán egyeseknek nem nyeri majd el a tetszését az ég felé törő bérházak látványa. Talán felteszik majd a kérdést, hogy miért olyan lelakottak ezek az épületek? Talán felteszik majd a kérdést, hogy miért nem újítják fel ezeket a házakat? Talán rájönnek majd, hogy nincs rá pénz, vagy igény…
Talán nem is foglalkoztatják majd ezek a kérdések a kedves olvasót. Talán tetszett, amit az utuk során láttak.
Ha meglátják Pest szépségét: eredményes volt a vasárnapi séta.
2011. május 6., péntek
A zene, az vagyok én!
Kép alapján kellett novellát írni. Ez lett belőle.
A zene, az vagyok én!
- Ha egy oktávval lejjebb hangolnám, sokkal kifejezőbb lehetne – szólalt meg a szemüveges csellista – hallgasd csak! – és azzal a lendülettel játszani kezdte a lejjebb hangolt Halál és a lánykát.
- Nem! Nem! Nem és NEM! – kiabálta a karmester. Az én Schubert estemből nem lesz vásári komédia. Ha nem tetszik, el lehet innen menni. Nem kötelező velem dolgozni – ordította magából kikelve az őszülő karmester.
- Kikérem magamnak ezt a hangnemet! – felelte indulatosan a csellista. Én művész vagyok!
- Azért, mert nem ért meg senki, még nem vagy művész – vetette oda foghegyről a karmester.
A csellistában eltörött valami. Ezért tanult évekig? Ezért áldozott fel mindent? Ezért nem lett gyereke? Ezért él egy aranyhallal kettesben egy szuterén lakásban?! Pakolni kezdett. Nagy műgonddal csomagolta el a drága hangszert. – A viszontlátásra! – biccentett zenésztársainak, akik eddig csendben figyelték a szóváltást. – Te pedig legyél alázatosabb! – mondta a karmesternek, majd kisétált a próbateremből.
Hátán a hangszerével járta az utcákat. Közben havazni kezdett, arcát kicsípte a jeges szél. Egyszer csak a Zeneművészetinél találta magát. Leült a kapuba, és játszani kezdte az egy oktávval lejjebb hangolt Halál és a lánykát. Egyre többen álltak meg előtte, páran aprópénzt akartak neki dobni.
- Ezt a darabot színpadon kéne játszania! – szólt egy hang a tömegből.
Tudom – gondolta magában keserűen. Tudom.
2011. május 2., hétfő
Szolgálati közlemény 4.0
Kedves Olvasók!
Szeretnélek Titeket megkérni arra, hogy lájkoljátok ezt a Facebook oldalt.
A Somnus-Med 2010 Bt. egyrészt teljeskörű aneszteziológiai- orvosi, szakasszisztensi és online tanácsadói - szolgáltatást nyújt, másrészt újraélesztési tanfolyamokat szerveznek egészségügyi szakdolgozók, és érdeklődök (például iskolák, cégek) számára.
Magyarországon évente több, mint 140.000 ember hal meg szív és érrendszeri betegségekben – ez háromszorosa az európai átlagnak. A hirtelen szívhalál naponta 60-70 ember életét veszélyezteti hazánkban, ám ez a szám megfelelő segítségnyújtással drasztikusan csökkenthető lenne. Természetesen ennek alapfeltétele a keringésleállás okainak és jeleinek gyors felismerése, a megfelelően kivitelezett
segítségnyújtás.
Ha úgy gondoljátok, hogy a tanfolyam hasznotokra válhat, ne habozzatok felkeresni a csapat Facebook oldalát, vagy a honlapjukat!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)