Lazul a láncod,
Nemsokára szabad vagy.
Vigyázz magadra!
2011. december 31., szombat
2011. szeptember 29., csütörtök
2011. szeptember 23., péntek
2011. szeptember 19., hétfő
2011. szeptember 17., szombat
2011. szeptember 12., hétfő
2011. szeptember 7., szerda
2011. szeptember 3., szombat
2011. augusztus 29., hétfő
2011. augusztus 27., szombat
2011. augusztus 24., szerda
2011. augusztus 23., kedd
2011. augusztus 19., péntek
2011. augusztus 17., szerda
2011. augusztus 13., szombat
2011. augusztus 7., vasárnap
2011. augusztus 2., kedd
2011. július 29., péntek
2011. július 19., kedd
2011. június 29., szerda
2011. június 23., csütörtök
2011. június 19., vasárnap
A nők nem tudnak tájékozódni?
A feladat szerint egy szólásnak vagy közmondásnak kellett szerepelnie az írásunkban.
A nők nem tudnak tájékozódni?
Már órák óta bolyongtak valahol. A férfi egyre idegesebb lett, a nő pedig egyre nyugtalanabb. A benzin vészesen fogyott, ők pedig azt sem tudták, hol vannak. Három órával ezelőtt indultak el várost nézni – eddig mindent láttak, kivéve a várost. A nő ugyan erősködött, hogy gyalog induljanak el, de a férfi ragaszkodott az autóhoz. Ezért vannak most itt, a puszta közepén. Közben beesteledett, a levegő lehűlt – sűrű felhők takarták el a Holdat.
- Mondtam, hogy inkább gyalogoljunk – jegyezte meg a nő.
- Fogd már be a szádat! – rivallt rá a férfi.
A nő hallgatott. A férfi idegesen babrált a GPS-szel, ami hosszú percek óta csak azt hajtogatta: ”Kovácsné újratervez! Kovácsné újratervez! Kovácsné újratervez!”
- Kellett nekünk ez a kütyü, mint egy falat kenyér. És még azt mondják, hogy a nők nem tudnak tájékozódni! – szólt a nő csípősen.
Mielőtt a férfi válaszolt volna, Kovácsné közbeszólt: „Menjen egyenesen. Egy darabig!”
A férfi indított, a nő pedig csak annyit mondott: ismét vak vezet világtalant.
2011. június 13., hétfő
Meg nem élt élet?
Meg nem élt élet?
A kihalt kórházi folyosón visszhangzanak a léptek. Kipp-kopp-kipp-kopp. Tik-tak-tik-tak. A magas sarkú cipő kopogásának ritmusa megegyezik az óra kattogásával. Ő lép az óra ritmusára, vagy az óra igazodik a lépteihez?
Megáll. Körülnéz a kihalt folyosón. Sehol senki. Az egyik fehérre mázolt padhoz sétál. Leül. Egy ideig a táskájában kotorászik, és előveszi a könyvét. Füst Milán: Boldogtalanok. Kinyitja a könyvet, és addig lapozgat, ameddig meg nem találja az oldalt, ahol tartott.
Mennyire hasonlítunk Rózával! – gondolja magában a nő, akit szintén Rózának hívnak. Hiszen mind a ketten együtt élünk a férjünkkel, és férjünk szeretőjével azért, hogy mentsük a menthetőt. Csak abban nem vagyunk biztosak, hogy érdemes-e ennyit küzdeni egy régen halott házasságért.
A kihalt kórházi folyosón újra visszhangzanak a léptek. Kipp-kopp-kipp-kopp. Tik-tak-tik-tak. Még mindig nem tudni, hogy a cipő kopogásának ritmusa egyezik meg az óra kattogásával, vagy az óra kattogása egyezik meg a cipő kopogásának ritmusával? Egy hosszú barna hajú nő bukkan fel a folyosón. Köszönés nélkül a másik fehérre mázolt padhoz sétál, és leül. A táskájából újságot húz elő, és olvasni kezd.
Róza ismét a könyvébe temetkezik, és nem szól egy szót sem. Pár perc múlva Róza fülét halk szipogás üti meg. Hangtalanul feláll, a nőhöz sétál, és átnyújt neki egy papírzsebkendőt.
– Köszönöm – szipogja a nő vörös szemekkel. Róza nem szól, csak biccent, és visszaül a padra. Ismét kinyitja a könyvet, és a drámába temetkezik. „Milyen ember vagy te?! – „Olyan, mint más!” – olvassa magában.
– Nem vagyok visító tehén! – mondja halkan az újságos nő.
– Parancsol? – kérdez vissza Róza.
– Nem vagyok visító tehén! – ismétli a nő, majd nagy levegőt vesz, és folytatja – Egy órával a premier előtt találtam magamban, a mellemben egy csomót. Persze, hogy nem volt tökéletes az alakításom! Ki lett volna tökéletes?! – szipogja.
Róza tanácstalanul néz körbe. Mit csináljon? Mit csináljon? Mit csináljon? Leül a nő mellé, ad neki egy tiszta zsebkendőt, és simogatni kezdi a hátát. Van az úgy, hogy az ember nem tud mit kezdeni a könnyekkel.
– Maga miért van itt? – kérdezi a síró nő.
– Ugyanazért, mint maga – feleli kelletlenül Róza.
– Mit olvas? – bök a barna hajú nő a fejével a könyv felé.
– Füst Milántól a Boldogtalanokat.
A nő elcsigázottan néz maga elé. Megtörli a szemét, kifújja az orrát. Feláll a padról, és ablakhoz sétál.
– Nincs elég nyomorúság az életében, hogy még drámát olvas a szabadidejében? – kérdezi támadóan a barna hajú nő.
– Tudja kedves, minden könyv egy meg nem élt élet. Könnyű magának, hiszen színésznőként minden este megélhet egy másik életet. Nekem csak a könyvek jutnak. És hogy válaszoljak a kérdésére is: de igen, elég nyomorúságos az életem Füst Milán nélkül is, mégis szükségem van rá. Minden könyv egy meg nem élt élet… – ismétli – S bár a saját életemben Róza vagyok, míg olvasok, lehetek Vilma, vagy Húber, vagy orvos, vagy akármi! Mielőtt elindultam otthonról, egy megalázott feleség voltam. Amikor a magas sarkú cipőmben végig tipegtem az utcán, bomba nő volta. Amikor beértem a kórházba, csak egy rettegő nő voltam, aki a rákszűréses leletéért jött…
Gondolatmenetét a hangosbemondó hangja szakítja félbe.
– Török Sárát fáradjon be!
A barna hajú nő összeszedi magát és a holmiját, az újságot laza mozdulattal a kukába dobja. Az ajtóhoz sétál, keze a kilincsen pihen. Még visszafordul, Rózára tekint, és így szól: – Mi lesz, ha a saját életünk lesz a meg nem élt élet?! – kérdezi, majd becsukja maga mögött az ajtót.
2011. június 6., hétfő
2011. június 2., csütörtök
2011. május 29., vasárnap
Szolgálati közlemény 6.0
Drága Olvasók!
Irtó ciki dolog kommentekért könyörögni, de azért néha olyan jól esne egy-két megjegyzés ;]
Irtó ciki dolog kommentekért könyörögni, de azért néha olyan jól esne egy-két megjegyzés ;]
Közös pontok
A helyzet, a másik szemszögből.
Közös pontok
A szomszédos asztalnál egy fiatal pá ül. Halkan beszélgetnek – a fiú kérdez, a lány felel.
– Mit szerettünk mi egymásnak? – kérdezi a fiú. Aha, szóval csak együtt voltak. A lány oldalra fordítja a fejét, idegesen babrál az ujján lévő gyűrűvel. Nem válaszol. A fiú kíváncsian várja a választ. A lány végül visszakérdez.
– Szerettük mi egymást egyáltalán?
A labda a fiú térfelén van. Mennyire kiábrándító, amikor a fiatalok ilyen görcsösen kutatják a miérteket.
– Hát, mindketten kedveljük Adrien Brodyt – mondja a lány, a fiú pedig egyetértően bólogat.
Mennyire kiábrándító, hogy manapság egyetlen egy közös vonás is elég a fiataloknak ahhoz, hogy együtt legyenek valakivel.
Szolgálati közlemény 5.0
Az alábbi linken tudtok tőlem kérdezni: http://www.formspring.me/LetterofFreedom
2011. május 24., kedd
Kalauz
Egy adott szakmáról kellett bemutatást írnunk, vagy rövidke történetet. Én a történetet választottam.
Kalauz
A sötétkék vasutas egyenruha helyenként feszült a férfi testén. A fekete oldaltáskájából kilógott a lyukasztó. Kefe bajsza alatt csak sejteni lehetett a vékony száját, amelyből néha- néha előbukkantak a sárgás fogai. Vizenyős barna szemével a vasúti kocsit pásztázta – új felszállók után kutatott. Mély, zengő hangon szólította fel az utasokat menetjegyük bemutatására. A vonat hirtelen fékezett, a 190 centis óriás pedig elterült a padlón.
2011. május 22., vasárnap
Inkább ne kérdezd!
Egy helyzetet kellett leírnunk, több szemszögből. Ez az egyik.
Inkább ne kérdezd!
- Te, figyelj! Mi mit szerettünk egymásban? – tette fel a kérdést az ex.
- Te, figyelj! Szerettük mi egymást egyáltalán? – kérdeztem vissza.
- Jó, akkor úgy kérdezem, hogy mit láttunk egymásban? – faggatott tovább.
- Hát… Mindketten kedveljük Adrien Brodyt – nyögtem ki végül.
Végiggondolva az elmúlt hónapokat, tényleg csak ennyi közös volt bennünk.
- Tényleg – helyeselt az ex. És mondd csak, az új filmjét láttad már?!
- Igen, láttam – felelem, és hálát adok az égnek, hogy nem firtatja tovább a mit, és a miérteket
2011. május 19., csütörtök
Áll az alku?
Az egyik kreatív írás órán olyan írást kellett produkálni, aminek nyitott a vége. Lehet, hogy ezt a részt majd egyszer folytatom, vagy felhasználom máskor, mert van benne valami, ami igazán tetszik.
Áll az alku?
A főtéren turisták keringtek. Harsány, gesztikuláló olaszok; hidegvérű, arisztokrata angolok; részeg. Éneklő írek; vicces, söröző csehek; hideg, távolságtartó svédek – és még számtalan egyéb nép, a saját maga sajátosságaival.
A tér közepén egy fiatal fiú ült, egy festőállvány előtt – turistákat festett pénzért. Aranyfürtű kislányokat, huncut barna szemű kisfiúkat, mosolygós fiatal nőket és morcos párjukat. A fiú mellett ott sorakoztak az egyéb festményei – tájképek és csendéletek – cukorspárgával átkötve. Most éppen nem festett senkit, az utazók észre sem vették – szürke folt volt csupán a turisták színkavalkádjában.
Nagyot sóhajtott, és elkezdett összepakolni. A festményeket nagy műgonddal csomagolta el. Közben eleredt az eső. Nagy, kövér esőcseppek gördültek végig karján, táskáján, alkotásain. Hirtelen egy fiatal nő lépett hozzá, kezében vaskos borítékot tartott.
Egy kis séta
Ady írása alapján kellett alkotnunk.
Egy kis séta
Vasárnap délután munkaszünet van, érdemes egy kis sétát tenni.
Tessék elindulni a Oktogontól a Deák tér irányába, és egyszer nem a boltokat lesni, hanem az épületek homlokzatát.
Mennyi szépen, mívesen díszített lakóház mellett sétálunk el nap mint nap? Mennyi stukkóról, szoborról, és tábláról nem veszünk tudomást, mert jobban érdekelnek minket a luxusboltok kirakatai?
Talán egyeseknek nem nyeri majd el a tetszését az ég felé törő bérházak látványa. Talán felteszik majd a kérdést, hogy miért olyan lelakottak ezek az épületek? Talán felteszik majd a kérdést, hogy miért nem újítják fel ezeket a házakat? Talán rájönnek majd, hogy nincs rá pénz, vagy igény…
Talán nem is foglalkoztatják majd ezek a kérdések a kedves olvasót. Talán tetszett, amit az utuk során láttak.
Ha meglátják Pest szépségét: eredményes volt a vasárnapi séta.
2011. május 6., péntek
A zene, az vagyok én!
Kép alapján kellett novellát írni. Ez lett belőle.
A zene, az vagyok én!
- Ha egy oktávval lejjebb hangolnám, sokkal kifejezőbb lehetne – szólalt meg a szemüveges csellista – hallgasd csak! – és azzal a lendülettel játszani kezdte a lejjebb hangolt Halál és a lánykát.
- Nem! Nem! Nem és NEM! – kiabálta a karmester. Az én Schubert estemből nem lesz vásári komédia. Ha nem tetszik, el lehet innen menni. Nem kötelező velem dolgozni – ordította magából kikelve az őszülő karmester.
- Kikérem magamnak ezt a hangnemet! – felelte indulatosan a csellista. Én művész vagyok!
- Azért, mert nem ért meg senki, még nem vagy művész – vetette oda foghegyről a karmester.
A csellistában eltörött valami. Ezért tanult évekig? Ezért áldozott fel mindent? Ezért nem lett gyereke? Ezért él egy aranyhallal kettesben egy szuterén lakásban?! Pakolni kezdett. Nagy műgonddal csomagolta el a drága hangszert. – A viszontlátásra! – biccentett zenésztársainak, akik eddig csendben figyelték a szóváltást. – Te pedig legyél alázatosabb! – mondta a karmesternek, majd kisétált a próbateremből.
Hátán a hangszerével járta az utcákat. Közben havazni kezdett, arcát kicsípte a jeges szél. Egyszer csak a Zeneművészetinél találta magát. Leült a kapuba, és játszani kezdte az egy oktávval lejjebb hangolt Halál és a lánykát. Egyre többen álltak meg előtte, páran aprópénzt akartak neki dobni.
- Ezt a darabot színpadon kéne játszania! – szólt egy hang a tömegből.
Tudom – gondolta magában keserűen. Tudom.
2011. május 2., hétfő
Szolgálati közlemény 4.0
Kedves Olvasók!
Szeretnélek Titeket megkérni arra, hogy lájkoljátok ezt a Facebook oldalt.
A Somnus-Med 2010 Bt. egyrészt teljeskörű aneszteziológiai- orvosi, szakasszisztensi és online tanácsadói - szolgáltatást nyújt, másrészt újraélesztési tanfolyamokat szerveznek egészségügyi szakdolgozók, és érdeklődök (például iskolák, cégek) számára.
Magyarországon évente több, mint 140.000 ember hal meg szív és érrendszeri betegségekben – ez háromszorosa az európai átlagnak. A hirtelen szívhalál naponta 60-70 ember életét veszélyezteti hazánkban, ám ez a szám megfelelő segítségnyújtással drasztikusan csökkenthető lenne. Természetesen ennek alapfeltétele a keringésleállás okainak és jeleinek gyors felismerése, a megfelelően kivitelezett
segítségnyújtás.
Ha úgy gondoljátok, hogy a tanfolyam hasznotokra válhat, ne habozzatok felkeresni a csapat Facebook oldalát, vagy a honlapjukat!
2011. április 30., szombat
Haiku 12.0
A szokásos unalmas szakmai óra.
Frissen vágott fű,
Az illata is mélyzöld.
Végre tavasz van!
2011. április 27., szerda
Haiku 11.0
Unalmas szakmai órákon az ember lánya ilyeneket firkálgat.
Nincs már gondolat.
Gondolatszabadságom
Kalitka foglya.
2011. április 26., kedd
Gerincesség a gerinctelenségben
Az első feladatunk volt kreatív írás órán. Az első két mondat volt megadva, a többi a fantáziánkra volt bízva.
Gerincesség a gerinctelenségben
Már a napok múlását sem lehetett követni. Egyedül voltam egy sötét, nyirkos cellában. – vetette papírra az Író a dráma harmadik felvonásának nyitó mondatát. A szájába adom a történetet – gondolta magában fölényesen, és kezdte volna kibontani a cselekményt, kimondatni az ifjú férjjel, hogy miért ölte meg nejét, Cserepes Margitot, amikor megszólalt Cserepes Margit hangja a fejében: „Te tudod az Igazságot Írókám. Ó, mesélni mindenki tud, mesélni könnyű. Játszani a szavakkal, rizikó nélkül. Az én rizikómra. Az én életem a tét. Kedves uram, maga tarisznyában hordja a hátgerincét. Ahány kongresszus, annyi gerinc. Ez nem jó. Na, nézzünk csak a zsák fenekére. Itt ez a picike, ez a helyes kis gerincecske éppen jó…”
Az Író hirtelen elszégyellte magát. Hiszen mit ártott neki az az ártatlan lány? Visszalapozott a gyilkosság részhez, és megmentette a képzeletbeli lány elképzelt életét. Abban a pillanatban az író újra érezte a gerincét.
2011. április 21., csütörtök
2011. április 18., hétfő
Egy kis ugrálás - Index első napjao
Először hírt kellett írnunk, utána pedig a hírből jegyzetet kellett faragnunk. Szerintem jó móka volt.
Egy kis ugrálás – Index első napjai
Körülöttem növények, és sötétség. Fázom. Félek. Eddig az anyukám jó meleg erszényében laktam, de tegnap kilakoltattak. Az akaratlan otthonelhagyás óta ezen a sötét, növényekkel borított helyen vagyok.
Anya néha erre ugrál, és mesét mond nekem. Én vissza szeretnék mászni az erszényébe, de nem hagyja. Apát nem ismerem. Anya még az őshazánkban, Ausztráliában találkozott vele – szerelem volt első ugrálásra. Aztán az élet másfelé sodorta őket. Minket például az Állatkertbe.
Tulajdonképpen egész jó itt. Főleg akkor, amikor anya a közelben van. Már alig várom, hogy nagy ecsetfarkú patkánykenguru legyek, és együtt ugrálhassak anyuval. De szívesen kergetőznék a szomszéd kuszkusszal is.
Mi az a fénycsóva? Jön valaki. Biztos az a nagy szőrös lény, aki a gumianyut hozza. Utána mindig megnyugszom. És igen! Itt van a gumianyu! A mamám azt mondta, ha sokat gumianyuzok, akkor nagy és erős kenguru leszek.
„Egy- két nap, és Index ugrálhat!” – mondja a nagy szőrös gumianyu, és amikor megsimogat rájövök, hogy Index én vagyok.
2011. április 11., hétfő
2011. április 10., vasárnap
Hétfő reggel
A mottó alapján kellett szöveget alkotni.
Hétfő reggel
„A pillangó még akkor sem siet, ha üldözik.”
Óracsörgés. Átfordulás. Lenyomás. Még öt perc. Olyan, mint egy pillangó. Pontosabban, mint egy báb. Fekszik az ágyban, takaróba csavarva, és azon gondolkodik, hogy milyen jó lenne aludni még egy kicsit.
- Siess! – kiáltanak be a szobájába. Hova? – gondolja magában –, és ha elkések? Nem kések, ők kezdenek korábban. Különben is, a pillangó még akkor sem siet ha üldözik. Szóval ma pillangó, aki üldöz a tudás, de nem siet.
- Végül mégis felkel az ágyból, a konyhába megy. Felteszi a kávét, és arra gondol: ez is csak egy hétfő reggel.
2011. április 8., péntek
Haiku 8.0
Újabb haiku. Remélem nem unjátok! Mostanában nagyon sok ilyet írtam.
Ágyamban szuszogsz.
Szemhéjad meg-megrándul.
Mondd, miről álmodsz?
2011. április 6., szerda
Szolgálati közlemény 3.0
A blogot lehet követni twitteren: http://twitter.com/#!/letteroffreedom
És a lehet tőlem kérdezni is: http://www.formspring.me/letteroffreedom
És a lehet tőlem kérdezni is: http://www.formspring.me/letteroffreedom
Újságíró leszel, s katona! Esetleg vadakat terelő juhászNÉ!
Ehhez nem szeretnék magyarázatot fűzni.
Újságíró leszel, s katona! Esetleg vadakat terelő juhászNÉ!
Kislány koromban balerina akartam lenni. Arról álmodoztam, hogy rózsaszín tütüben, szoros balerinakonttyal, a tökéletes spiccemmel hódítom majd meg a világot jelentő deszkákat. Aztán meghíztam, megutáltam a rózsaszínt, és levágták a hajamat.
Valami új szakma után kellett néznem. Hirtelen ügyvéd akartam lenni – szinte már láttam magam előtt a névjegykártyámat, nevem előtt pedig a doktort. Valamiért azonban ezt a foglalkozást is dobtam, és egyszerre akartam énekesnő, tanár, és táncosnő (Nem tütüs!) meg fotós lenni.
Amikor ezekről is lemondtam, akkor jött a színház, és a rendezés. Becsületemre legyen mondva, hogy a Színműre legalább felvételizni elmentem – igaz, a második rostán nem jelentem meg. Már nem kellett a Színmű. Pechemre más egyetemnek meg én nem kellettem, így lettem (?) újságíró.
Most tehát foglalkozási ártalom miatt faggatok, kérdezek, follow up questionölök, töröm a fejem a hangzatos leadeken, és bárkinek elmagyarázom, hogy mi a különbség a riport, és az interjú között. De ez sem az igazi. A társadalom gúnyneveket aggat a magamfajtára: klaviatúrakoptató, tintapazarló, médiarabszolga, és még sorolhatnám…
Bárcsak ezt a szakmát dobtam volna el, és nem a balerinát, a táncost, az ügyvédet, vagy akármelyik másikat. Bárcsak valami klasszikusat választottam volna. Tűzoltó, katona, orvos… Vagy vadakat terelő juhászné. Igen, azt hiszem az pont jó lett volna.
2011. április 3., vasárnap
Nincs otthon a macska...
Dolgozat feladat volt, az első négy mondat volt megadva.
Nincs otthon a macska…
Már öt napja nem ettek szinte semmit. Úrrá lett rajtuk a reménytelenség. Arra sem volt már erejük, hogy egymást bíztassák.
Érlelődött a döntés.
Az egércsalád közelebb húzódott egymáshoz. A kisegerek keservesen cincogtak édesanyjuknak. Az anya kétségbe volt esve. Már öt napja nem tudott enni adni csemetéinek. Az apa száját három napja egy cincogás sem hagyta el.
Érlelődött a döntés.
A macska öt napja nem mozdult az egérlyuk elöl. Otthon volt a macska – az egerek cincogni sem mertek.
Érlelődött a döntés.
A kisegerek anyjuk fülét rágták kínjukban. Az anya némán tűrte. A macska öt napja után elmozdult az őrhelyéről – az apa kirohant a parányi lyukon. Pár perc múlva élelemmel tért vissza.
Megszületett a döntés.
Az anya fülét lerágták a kisegerek, mire az apa visszaért az elemózsiával.
Megvolt a döntés.
Az anya megsüketült. Nem volt mit tenni. Az anyaegér mégsem volt szomorú. A döntés már akkor megvolt, amikor életet adott a kicsinyeinek.
Megvolt a döntés.
A gyerekért mindent, a gyereket semmiért.
2011. április 1., péntek
Haiku 7.0
Unalmas szakmai órákon az ember lánya ilyeneket firkálgat.
Válaszolj végre!
Fekete-fehér? Igen?
Nem, nem, nem, nem, nem!
2011. március 30., szerda
Felháborító!
Szintén órai feladat volt, szintén a cím volt megadva, szintén tíz mondatot kellett róla írni.
Felháborító!
Felháborító, hogy mennyire nem törődünk egymással.
Felháborító, hogy mennyire nem tiszteljük egymást.
Felháborító, hogy nem hallgatjuk meg egymást.
Felháborító, hogy mennyire nem érdekeljük egymást.
Felháborító, hogy mennyire nem szeretjük egymást.
Felháborító, hogy nem vesszük fel egymásnak a telefont.
Felháborító, hogy nem tudjuk mi van a másikkal.
Felháborító, hogy nem örülünk egymás sikerének.
Felháborító, hogy nem támogatjuk egymást.
Felháborító, hogy mindezek ellenére barátok vagyunk.
2011. március 21., hétfő
Szolgálati közlemény 2.0
Nagyon megtetszett a formspringme.com, szóval regisztráltam. Mától lehet kíváncsiskodni: http://www.formspring.me/letteroffreedom
Várom a kérdéseket! :]
Várom a kérdéseket! :]
Haiku 6.0
Unalmas szakmai órákon az ember lánya ilyeneket firkál.
Nyálbuborékok.
Ágyunk közös, párnánk nem.
Kimondom. viszlát!
Házi feladat
Választható feladat volt az egyik dolgozatunkban. Az utolsó mondatok voltak megadva, azok elé kellett pár soros szöveget írni. Íme egy másik. Most, hogy újra elolvastam, rájöttem, hogy nem tetszik. Hm.
Házi feladat
- Apa, ugye segítesz a tudományos projektemben? Hangyafarmot szeretnék csinálni! – kérlelte apját a fiú. Az apja válaszra sem méltatta, mióta kiderült a fiúról, hogy a saját neméhez vonzódik. Az apa maradi, mogorva ember volt, nagy hangsúlyt fektetett másik véleményére. A fiú csalódottan hagyta el a nappalit, és a fészerbe ment, hogy elkezdje a tudományos feladatot. Alig látott hozzá, amikor apja hangját hallotta a háta mögül: Az úgy nem lesz jó! – szólt az apa karcosan. Elmosolyodtak.
Még újrakezdhetik. Még újrakezdhetik.
2011. március 17., csütörtök
Haiku 5.0
Az ember lánya ilyeneket firkál az unalmas szakmai órákon. (amikből elég sok van)
Fegyverem szappan.
Harcterem a fürdőkád.
Éltető erő! Víz.
2011. március 14., hétfő
Haiku 4.0
Unalmas szakmai órákon az ember lány ilyeneket firkálgat.
Illatod mélykék,
Véred arisztokrata
Pont én kellenék?!
2011. március 13., vasárnap
Nagy szavak
Választható feladat volt az egyik dolgozatunkban. Az utolsó mondatok voltak megadva, azok elé kellett pár soros szöveget írni. Íme a sorozat utolsó tagja.
Nagy szavak
- Hát akkor… Én most elmegyek. Te is tudod, hogy ez így nem megy – mondta a lány sírva.
A fiú nevetni kezdett, mert eszébe jutott az a hülye vicc, amikor a lány elhagyja a fiút, a fiú megkérdezi a lányt, hogy miért? Mire a lány csak annyit felel: mert az anyám azt mondta pedofil vagy! Erre a fiú: de nagy szavak egy tizenegy éves szájából!
A fiú nevetni kezdett. Nem is igazán nevetés volt, inkább kétségbeesett hisztéria. A síró lány ekkor lépett ki az ajtón.
A fiú még mindig nevetett, miközben a televízióban valami buta szappanopera ment, és egy kislány éppen azt mondta: - Ekkor még nem sejtettem, hogy ez volt az utolsó találkozásunk…
2011. március 10., csütörtök
Haiku 3.0
Az ember lánya unalmas óráin ilyeneket firkál.
Szétszabdalt hazám
Határai véreznek.
Milljók egy miatt!
2011. március 8., kedd
365+1 nap a teremtés koronájának?
Gyakorlati feladat volt az egyik szakmai órán. A fiúk a nőnapról írtak, a lányok a férfinapról. Nem fűznék hozzá nagyon semmit... Na jó, talán csak annyit, hogy valószínűleg édesebb, kedvesebb kis jegyzet lett volna, ha a megjegyzések elmaradnak.
365+1 nap a teremtés koronájának?
Március 8 – nőnap. Május első vasárnapja – anyák napja. Február 14 – Valentin nap. Csupa-csupa olyan nap – ünnepnap –, ami a nőknek kedvez. Romantikus vacsi Valentin napon, szexi fehérneműk, csoki, plüss, meg a virágbolt nagy része. Aztán jön a nőnap – a forgatókönyv hasonló. Csoki, virág, így szeretlek, úgy szeretlek. A májusi anyák napja csak annyiban más, hogy a teremtés koronája nem a virágboltot rohanja le, hanem a szomszéd orgonabokrát csonkítja meg.
De ennyi anyagias, felesleges „női ünnep” mellett hogy-hogy nincs egyetlen „férfi ünnep” sem?! Javaslom a férfinap bevezetését. Kapjanak végre a fiúk, srácok, csávók, pasik, férfiak is egy napot. A nők lepjék meg őket apró ajándékkal, lessék minden kívánságukat! A teremtés koronáinak kérniük sem kell majd semmit.
A nők pedig majd bölcsen hallgatnak arról, hogy az év 365 napján ezt csinálják. Sütnek, főznek, mosnak, takarítanak, kényeztetnek, szülnek, dolgoznak, gyereket nevelnek. De mit kapnak cserébe például Valentin napon? A puffogást, hogy ezt az „ünnepet” a virágárusok találták ki. Mit kapnak nőnapra? Kioktatást, hogy ez egy kommunista „ünnep”, mi pedig demokráciában élünk.
Követelem a férfinapot. Had legyenek nekem is kifogásaim arra, hogy miért nem vettem semmit. Különben is! Tuti a műszaki áruházak találták ki ezt a badarságot!
2011. március 5., szombat
X és Y
A párbeszéd első két mondata volt megadva, nekünk kellett megírni a folytatását. Ez lett belőle.
X és Y
X: Miért jár mindig feketében?
Y: Az életemet gyászolom. Boldogtalan vagyok.
X: Miért boldogtalan?
Y: Mert nem lázadhatok. Maga miatt.
X: Miért nem lázadhat miattam?
Y: Maga már minden olyan dologért lázadt helyettem, amiért nekem kellett volna lázadnom. Elvett tőlem mindent.
X: Miért nem adja oda nekem a fekete ruhát?
Y: Már ezt is akarja?! Legyen. Tudja mit? Ha valaha kell majd magának az életem, csak fogja, és vigye. A ruhákkal együtt.
2011. március 2., szerda
Haiku 2.0
Unalmas szakmai órákon az ember lánya ilyeneket firkál.
Éneked csodás,
fülemben cseng muzsikád.
Csitulj már, kérlek!
Éneked csodás,
fülemben cseng muzsikád.
Csitulj már, kérlek!
2011. március 1., kedd
Haiku 1.0
Unalmas szakmai órákon az ember lánya ilyeneket firkálgat.
Újságíró leszel.
Lelketlen rabszolga vagy.
Hagyd. Legyél boldog.
Újságíró leszel.
Lelketlen rabszolga vagy.
Hagyd. Legyél boldog.
Barátság
Órai feladat volt, tíz cím közül lehetett választani, körülbelül tíz mondatot kellett írni.
Barátság
A barátság és a szeretet egyik alapvetése az, hogy tudnám bántani, de nem fogom. Mégis, mindig ezek az emberek bántanak a legjobban. Pedig, – állításuk szerint – szeretnek. A barátság lehet az élet egyik legjobb dolga – vagy, lehet a legrosszabb. Minden csak azon múlik, hogy jól választunk-e, pont, mint egy étteremben.
Anyukám azt tanította nekem, hogy az emberekkel játszani kell, és nem megenni őket.
Azt hiszem, megkérdezem anyukámat, hogy nem játszhatnék-e inkább az étellel…?!
2011. február 19., szombat
"Sakk matt, a király halott!"
A szerelem olyan, mint egy sakkjátszma. Az én térfelemen már csak a királynő áll. A többi bábut vagy ő döntötte le, vagy levertem saját magam - mert ügyetlen voltam. Az ő térfele azonban érintetlen. Az összes sötét sakkfigura ép, és egészséges. Csak az én fehér bábuim hevernek szana-szét. A földön. Az asztalon. Egyben. Törötten.
Mondhatnátok most azt, hogy egy királynőnek hatalma van. Nagy hatalma. Akkor, ha erős. Ha az érzelmeinél fontosabb a csata. Ha csatának tekinti a helyzetet.
Elkezdődött egy játszma. Fehéren és feketén. De a végén valakinek fel kell kiáltania: "Sakk- matt! A király halott..."
2011. február 13., vasárnap
Nő a parton
Választható feladat volt az egyik dolgozatunkban. Az utolsó mondatok voltak megadva, azok elé kellett pár soros szöveget írni. Íme az egyik.
Nő a parton
A nő még mindig ott állt a parton. Dús haját lágyan borzolta a szél. A nő még mindig ott állt a parton. Nézte, hogyan játszik a szél a partról felkapott szeméttel. A nő még mindig ott állt a parton. Fiatalságán gondolkozott. A nő még mindig ott állt a parton. A lenyugvó nap sugarai narancsra színezték az égkék tengert. A nő még mindig ott állt a parton. Várta, hogy a négy évvel ezelőtt vízbe fulladt fia kilépjen a tengerből, és újra anyának szólítsa.
A nő még mindig ott áll a parton…
2011. február 5., szombat
Reggeli? Őrület!
Iskola feladat, "bünti" jegyzet. Egy másik órán 20 perc alatt megírtam. Munkával egyébként nem büntetünk, de ne vesszünk el a részletekben.
Reggeli? Őrület!
Fekszünk egymás mellett az első együtt töltött éjszaka után. Ő még alszik, én már ébren vagyok. Hason fekve szundikál, a fejét oldalra hajtva szuszog. Az arcát nem látom, de meg vagyok róla győződve, hogy parányi nyálbuborékokat fúj alvás közben.
Nesztelenül próbálok kimászni az ágyból, lábujjhegyen osonok ki a konyhába. Útközben szembetalálkozom a tükörrel, és pánikba esek. A hajam kócos, a szemem karikás. A tegnap esti jó nőt reggelre elrabolta a gonosz boszorka. Csak én maradtam. Mit csináljak? Mit csináljak? Mit csináljak? Mit csinálna anyu?
Anyu reggelit csinálna, mert anyu tudja, hogy egy férfi szívéhez a gyomrán át vezet az út. Reménykedve rohanok a hűtőhöz, és magamban fohászkodom, hogy a konyhaművészetem majd eltereli a figyelmét a reggeli formámról.
A frigónál azonban újabb problémával szembesülök: mit készítsek reggelire? Tojást? Tojást! Na de milyen tojást? Rántottát? Főtt tojást? Lágy tojást? Buggyantott tojást? Omlettet? Tükörtojást? Vajon az Ember hogyan szereti a tojást? Nincs más választásom, megcsinálom az összest. Miközben a rántottával harcolok, magamban megfogadom, hogy a következő Embert kifaggatom, a tojásevési szokásairól. Miután kivégeztem két tucat tojást, eszembe jut, hogy mi van akkor, ha az Ember inkább édeset enne? Sütök palacsintát. Főzök teát és kávét. Teszek az asztalra narancslevet, mézet, tejet, kakaót, kenyeret, felvágottat, sajtot, vajat, zöldséget. A konyhaasztalom svédasztalra hasonlít, és nem azért, mert az IKEA-ban vettem.
Amikor minden finomságot az asztalra tettem, a fürdőbe vonulok. Pontosabban vonulnék: hallom, ahogyan nyílik a háló ajtaja, és kilép az Ember. A csipás szeme rögtön az ételre fókuszál, a mennyiségtől megrökönyödik.
- Készítettem reggeli – csicsergem.
- Reggeli? Őrület. Soha nem reggelizek – mondja, és az orrom előtt becsapja a fürdőajtót.
Nem lesz második őrület, gondolom magamban, és leülök reggelizni.
2011. január 19., szerda
Nagymama lekvárja
Utálatos egy házi feladat volt, nem is akartam megírni. Az én magánéletemben, a nagymamámmal kapcsolatos emlékeim között ne vájkáljon senki. Aztán mégis... Mert a szükség, mint tudjuk, törvényt bont.
Nagymama lekvárja
Az én nagymamám soha nem főzött lekvárt. Az én nagymamám mindig lecsót főzött, már, amikor a nagypapámmal nem ettük meg a lecsónak szánt paradicsomot.
Nagymamámmal ellentétben édesanyám rendszeresen főz lekvárt. Általában ilyenkor szokta emlegetni, hogy milyen jó lesz majd, amikor a kertből frissen leszedett gyümölcsből fog lekvárt főzni az unokáival, azaz az én gyerekeimmel.
Engem ilyenkor fog el a rettegés. Lelki szemeimmel látom magam előtt a gyerkőceimet lekvár főzés közben. Kornél a kis fakardjával rohangál majd a lakásban, magát vitéznek képzelve – talán énekelni is fog. (Ezt az apjától örökli majd!) Hanna és Szira anyunagyi körül fognak sertepertélni – kiborítanak és összetörnek majd mindent, amit csak lehet. Meg azt is, amit nem – mégis csak az én gyerekeimről beszélünk.
Anyám rendíthetetlenül főzi majd a lekvárt: megmossa a gyümölcsöt, magozza, ha kell, cukrozza, főzi, forralja, üvegeli, altatja. Közben beköti majd Hanna véletlenül elvágott kezét, varázspuszit nyom majd a hős vitéz Kornél vitéz beütött kezére, és elmagyarázza majd Szirának, hogy miért nem szabad rácsapni az ajtót a hamisan éneklő Kornélra. A lekvár a hosszabb-rövidebb intermezzók ellenére sem fog leégni, hiszen anyunagyi tudja majd, mikor kell megkavarni a ragadós szirupot.
A főzés végére a kiskukták kitikkadnak majd, így az elpakolás száz százalékig anyunagyira marad majd, de ő ezt egyáltalán nem fogja bánni. A lekváros kalamajka után stílszerűen lekváros kenyeret ad majd a csemetéknek uzsonnára, akik csak azért kennek majd össze mindent lekvárral, mert az én gyerekeim lesznek.
Anyunagyi akkor sem fog kiakadni, amikor a három kölyök egyszerre támadja majd le, hogy ragadós cuppanós puszit nyomjanak anyunagyi arcára. Így lesz majd nálunk a nagymama lekvárjából lekváros nagymama.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)