A szerelem olyan, mint egy sakkjátszma. Az én térfelemen már csak a királynő áll. A többi bábut vagy ő döntötte le, vagy levertem saját magam - mert ügyetlen voltam. Az ő térfele azonban érintetlen. Az összes sötét sakkfigura ép, és egészséges. Csak az én fehér bábuim hevernek szana-szét. A földön. Az asztalon. Egyben. Törötten.
Mondhatnátok most azt, hogy egy királynőnek hatalma van. Nagy hatalma. Akkor, ha erős. Ha az érzelmeinél fontosabb a csata. Ha csatának tekinti a helyzetet.
Elkezdődött egy játszma. Fehéren és feketén. De a végén valakinek fel kell kiáltania: "Sakk- matt! A király halott..."
Ez most annyira rólam szól...
VálaszTörlés