Reggeli? Őrület!

Iskola feladat, "bünti" jegyzet. Egy másik órán 20 perc alatt megírtam. Munkával egyébként nem büntetünk, de ne vesszünk el a részletekben.

Reggeli? Őrület!

Fekszünk egymás mellett az első együtt töltött éjszaka után. Ő még alszik, én már ébren vagyok. Hason fekve szundikál, a fejét oldalra hajtva szuszog. Az arcát nem látom, de meg vagyok róla győződve, hogy parányi nyálbuborékokat fúj alvás közben.

Nesztelenül próbálok kimászni az ágyból, lábujjhegyen osonok ki a konyhába. Útközben szembetalálkozom a tükörrel, és pánikba esek. A hajam kócos, a szemem karikás. A tegnap esti jó nőt reggelre elrabolta a gonosz boszorka. Csak én maradtam. Mit csináljak? Mit csináljak? Mit csináljak? Mit csinálna anyu?

Anyu reggelit csinálna, mert anyu tudja, hogy egy férfi szívéhez a gyomrán át vezet az út. Reménykedve rohanok a hűtőhöz, és magamban fohászkodom, hogy a konyhaművészetem majd eltereli a figyelmét a reggeli formámról.

A frigónál azonban újabb problémával szembesülök: mit készítsek reggelire? Tojást? Tojást! Na de milyen tojást? Rántottát? Főtt tojást? Lágy tojást? Buggyantott tojást? Omlettet? Tükörtojást? Vajon az Ember hogyan szereti a tojást? Nincs más választásom, megcsinálom az összest. Miközben a rántottával harcolok, magamban megfogadom, hogy a következő Embert kifaggatom, a tojásevési szokásairól. Miután kivégeztem két tucat tojást, eszembe jut, hogy mi van akkor, ha az Ember inkább édeset enne? Sütök palacsintát. Főzök teát és kávét. Teszek az asztalra narancslevet, mézet, tejet, kakaót, kenyeret, felvágottat, sajtot, vajat, zöldséget. A konyhaasztalom svédasztalra hasonlít, és nem azért, mert az IKEA-ban vettem.

Amikor minden finomságot az asztalra tettem, a fürdőbe vonulok. Pontosabban vonulnék: hallom, ahogyan nyílik a háló ajtaja, és kilép az Ember. A csipás szeme rögtön az ételre fókuszál, a mennyiségtől megrökönyödik.

-         Készítettem reggeli – csicsergem.

-         Reggeli? Őrület. Soha nem reggelizek – mondja, és az orrom előtt becsapja a fürdőajtót.

Nem lesz második őrület, gondolom magamban, és leülök reggelizni.