Az első feladatunk volt kreatív írás órán. Az első két mondat volt megadva, a többi a fantáziánkra volt bízva.
Gerincesség a gerinctelenségben
Már a napok múlását sem lehetett követni. Egyedül voltam egy sötét, nyirkos cellában. – vetette papírra az Író a dráma harmadik felvonásának nyitó mondatát. A szájába adom a történetet – gondolta magában fölényesen, és kezdte volna kibontani a cselekményt, kimondatni az ifjú férjjel, hogy miért ölte meg nejét, Cserepes Margitot, amikor megszólalt Cserepes Margit hangja a fejében: „Te tudod az Igazságot Írókám. Ó, mesélni mindenki tud, mesélni könnyű. Játszani a szavakkal, rizikó nélkül. Az én rizikómra. Az én életem a tét. Kedves uram, maga tarisznyában hordja a hátgerincét. Ahány kongresszus, annyi gerinc. Ez nem jó. Na, nézzünk csak a zsák fenekére. Itt ez a picike, ez a helyes kis gerincecske éppen jó…”
Az Író hirtelen elszégyellte magát. Hiszen mit ártott neki az az ártatlan lány? Visszalapozott a gyilkosság részhez, és megmentette a képzeletbeli lány elképzelt életét. Abban a pillanatban az író újra érezte a gerincét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése