Egy kis ugrálás – Index első napjai
Körülöttem növények, és sötétség. Fázom. Félek. Eddig az anyukám jó meleg erszényében laktam, de tegnap kilakoltattak. Az akaratlan otthonelhagyás óta ezen a sötét, növényekkel borított helyen vagyok.
Anya néha erre ugrál, és mesét mond nekem. Én vissza szeretnék mászni az erszényébe, de nem hagyja. Apát nem ismerem. Anya még az őshazánkban, Ausztráliában találkozott vele – szerelem volt első ugrálásra. Aztán az élet másfelé sodorta őket. Minket például az Állatkertbe.
Tulajdonképpen egész jó itt. Főleg akkor, amikor anya a közelben van. Már alig várom, hogy nagy ecsetfarkú patkánykenguru legyek, és együtt ugrálhassak anyuval. De szívesen kergetőznék a szomszéd kuszkusszal is.
Mi az a fénycsóva? Jön valaki. Biztos az a nagy szőrös lény, aki a gumianyut hozza. Utána mindig megnyugszom. És igen! Itt van a gumianyu! A mamám azt mondta, ha sokat gumianyuzok, akkor nagy és erős kenguru leszek.
„Egy- két nap, és Index ugrálhat!” – mondja a nagy szőrös gumianyu, és amikor megsimogat rájövök, hogy Index én vagyok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése